Az igazság felelőssége
2010 február 22. | Szerző: akinincs |
Általában viszolygok azoktól, akik meggondolatlanul és kíméletlenül az igazmondás pártján állnak.
Minden embernek van egy teherbíró képessége. Minden embernek van egy befogadó képessége. Ezek határozzák meg, hogy mivel tud megbírkózni, mit képes még feldolgozni, megérteni. Jó vagy rossz (most mindegy), de bizonyos mennyiségű és súlyú igazság megöli a lelket, és lezárja az elmét.
Aki igazat akar mondani, annak felelőssége is van. Az igazmondás feltétlenségét hirdetők azonban éppen a felelősséget nem vállalják, hanem áttolják a másikra, mondván, “tessék, nesze, itt az Igazság, döntsd el, mihez kezdesz vele”. Ez azonban így nem működik (persze van helyzet, amikor más lehetős pedig nem áll fenn).
El kell dönteni, hogy mi a célom az igazság kimondásával, és a közlésemet ehhez a célhoz kell igazítanom. Az igazság önmagában nem épít, nem mutat utat, sőt, a váratlansággal és újszerűséggel párosítva sokszor rombol is.
Ezért az igazság nyers megfogalmazása bizonyos helyzetekben barbár, felelőtlen és öncélú tett. Aki csak igazat akar mondani, ám az igazmondás következményei nem érdeklik, pusztán meg akar felelni a maga erkölcsi eszméinek, az önző, aki csak magával törődik, akinek a saját lelke a legfontosabb.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Minden szavaddal egyet értek!
Nagyon sajnálom, hogy a legtöbb ember az igazságot csupán gonosz fegyverként használja. De olyan is gyakran van, hogy saját bűnük feloldásaként vágják oda valakinek a valóságot. De a legszánnivalóbbnak azt tartom mikor a bűnös/csaló elmondja az igazat és azt gondolja, hogy ez által már bocsánat is jár neki