Hűség a halotthoz

2009 november 26. | Szerző: akinincs |

A műhely falán gyászkeretes fotó lóg, amiről egy szenvtelen, kifejezéstelen arcú hatvanas férfi bámul bele a semmibe. A szemében üresség, szája vékony, agresszív, amúgy ellentmondást nem tűrő és erőszakos kisugárzás árad belőle.

Házassága nem volt igazán jó. A férfi ivott, félrelépett, hajlamos volt az üvöltözésre. Fiával távolságtartó és megkövetelő volt a kapcsolata, erősen a tekintélyelvre alapozva. Családját mindezek ellenére közös vállalkozásban egyesítette, amit amúgy nagy szakértelemmel, precizitással és könyörtelen törekvéssel vitt.

Mégis, amikor ez a kemény és rideg ember meghalt váratlanul, a család megrendült. A fiúban nem apjának agresszivitása és ridegsége maradt meg lenyomatként, hanem az erős és tekintélyes férfi képe, aki egyszerre taszítja és vonzza, aki némiképp a példaképe.

A haláleset már tíz esztendeje történt, ám a fotó még mindig a műhely falán lóg, amit a család visz tovább néhány alkalmazottal. Az özvegy nem keresett magának új kapcsolatot, meg sem próbálta. Férjének halála a “házasságát” is helyrehozta. A férj emlékéhez való ragaszkodás, a halott bűneinek elfelejtése és tagadása révén egy rendkívül erős tiszteletérzet alakult ki, amely szinte lehetetetlenné tett bármilyen új kapcsolatot.

Az asszony identitását a múlt tisztelete, az elhunyt emlékének ápolása alapozta meg. Mindezt azonban nem látványos módon alakította. Szertartásosan, rituális gesztusokkal: a fotó a falon, amelyet naponta letörölt, a temetői látogatás meghatározott rendszerességgel, és évente mise.

Fiával soha nem beszéltek az érzéseikről, egymás benső életéről, már amennyi az ilyen fegyelmezett és távolságtartó embereknek lehet, alig tudtak. A büszkeség vagy a rátartiság nem is engedte nekik, hogy gyengének mutatkozzanak. Sokan hajlamosak lebecsülni ezt a már-már paraszti keménységet, pedig hatalmas erő kell ehhez is, miközben szenvedést is fakaszt rideg távolságtartásával. 

Különös, hogy a halál értékké változtathatja a múltat, a rossz házasságot. Talán mesterséges ez a fordulat, talán csak egy negatívnak ható figura is végtelen űrt hagyhat maga után, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy mit jelent a számunkra az, aki minden nap jelen van, és domináns természetével és önzésével elnyomja környezetét.

Az asszony tehát férje emlékéből építi identitását. Egy új férfi nem jelenhetne meg anélkül, hogy ezt le ne rombolná.