A találkozás csodája
2009 november 22. | Szerző: akinincs |
A Találkozás igazi jelentősége, hogy meglátok valakit, akiben felfedezem a különlegest, a szerethetőt, azt, ami megérint és hitet fakaszt. De valódi Találkozás nem jöhet létre anélkül, hogy ez a felismerés és csodálkozás ne lenne kölcsönös.
Valóban csodálatos, ha valakiben meglátom a jövőt, és ő is bennem.
Minden olyan találkozás, amelyben csak az egyik fedezi fel a másikban a szerethetőt, az egyszerit, egyfajta halálélmény.
Bár a fentiekben megfogalmazott Találkozás leginkább a szerelemre húzható rá, mégis felmerül a kérdés, hogy van-e értelme olyan kapcsolatnak, legyen az barátság, közösség, vagy bármiféle emberi társulás, amelyben nem ez az egymásra csodálkozás van jelen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Kedves Fülöp!
Az a véleményem, hogy a fenti állításod, nem csak a szerelemre vonatkozhat, hanem bármilyen kapcsolatra, barátságra.
Igaz, hogy az első pillanatban sok minden kiderül, a kölcsönös szimpátia,érdeklődés a közöny, a különbözőség. Általában. Inkább találom szerencsésnek mint elkeserítőnek, ha a felek beismerik az egyensúlytalanságot.
Vannak azonban megtévesztő jelek, és én azt mondom, ezek veszélyesebbek, mint a korai elhalása a kapcsolatnak. Nagyon sokszor találkozom a belelátás téveszméjével, amikor az egyik oldalon csak az tartja az érdeklődés fonalát, hogy a múlt egy darabja felrémlik, és azonosítani akarják egy más személlyel, megerőszakolva azt ami nincs is.