Igazat hazudni?

2010 február 22. | Szerző: akinincs |

Mindannyian tudjuk, hogy egy kapcsolaton belül az érzelmek változnak, hullámzanak. Akit nagyon szeretünk, azt sem mindig szeretjük. Van, hogy idegennek érezzük, terhünkre van. Van olyan, amikor egyszerűen nem tudnánk kedves szavakat intézni hozzá, mert akkor hazudnánk, hiszen akkor és ott nem úgy érezzük, nem úgy gondoljuk. Nem lehet minden pillanatban azt mondani neki, hogy szeretjük, mert ez nem minden pillanatban hiteles.

Egy kapcsolatban válságos időszakok is lehetnek, amikor tudjuk, hogy fontos számunkra a társunk, ám nem érezzük. Csak tudjuk. Le kell küzdenünk az ürességünket, nehogy egy válság, egy mélypont miatt feláldozzuk azt, ami igazából fontos.

Amikor az igazmondás-hazugság kérdése merül fel, akkor a fiatalok és idealisták hajlamosak úgy tekinteni az emberre, mint akiben egyidejűleg nem lehet sokféle, akár ellentétes igazság is.

Ha valaki válságba jut a kapcsolatát illetően, ám nekiszegezik a kérdést, hogy szeretsz-e még, akkor mi az igaz válasz? Akkor és ott inkább úgy érzi, hogy nem, de közben tudja, érzi, hogy ez múló állapot, hogy van visszaút, hogy a kapcsolatába látja bele a jövőjét. Viszont nem tudja érzéssel kimondani, hogy igen, még szereti a másikat. Viszont ha nem mond igent, akkor tágít a szakadékon, és megadhatja a másiknak, aki bizonytalan, és ezért bizonyosságra vágyik, a végső lökést.

Akik az igazmondás feltétlenségét hangoztatják, azoknak ebben a helyzetben azt kellene válaszolniuk, hogy nem, most nem szeretlek.

Azt gondolom, hogy van olyan kiélezett helyzet, amikor bár hazudunk (hazudnunk kell), mégis igazat mondunk. Mert az igazság olykor nem a tények közlése, hanem a lényeg megfogalmazása. Ebből a szempontból csak azok a tények fontosak, amelyek ezt a lényegi igazságot alátámasztják. Van úgy, hogy el kell hallgatnunk bizonyos tényeket, mert bár azok igazak, megtörténtek, ám mégsem a jövőt szolgálják. 

Nem hiszem, hogy az igazság-hazugság kérdése amúgy olyan egyszerű és sarkos lenne, ahogy sokan hajlamosak megjeleníteni. Legalábbis szavakban.